Mint a legtöbb ember én is folyton agyalok az olyan bagatell kérdéseken, hogy miért, hogyan meg egyáltalán minek. Mivel nagyjából huszas éveim elején letettem arról, hogy író legyek (ahol pedig hivatásosan űzhettem volna az ilyen kérdésekkel való fogalalatoskodást), maradtak a baráti beszélgetések illetve az asztalfiók, az ilyen jellegű kérdések emésztegtésére. Ez mégsem asztalfiók, de nem is írói munkásság. Nekem biztosan jó lesz, és remélhetőleg aki ide téved az is fog találni pár érdekes gondolatmorzsát.

Miért a cím? Polgári nevem Márton, de a Marcit jobban szeretem. Marcesznak egyedül a családom hív, ők is csak ha nagyon kedvesek akarnak lenni. Mástól nem is esne jól ez a megszólítás. Szóval mivel itt  sokszor személyes dolgokról is fogok írni, gondoltam ez megfelel első tagnak. A második tag pedig bár közhely, mégis - mint a közhelyek általában - komoly igazság faktorral rendelkezik: mint mindenki már én is magamban fedezgetem fel ezt a mostinkábbnemtalálokkisemilyenjelzőt világot.

Hát kezdetnek ennyi, holnap belevágunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.