Egy elveszett kulcskarika és a egy lyukas bicigli gumi. Ennyi kellett a döntéshez. Az elmúlt tíz hónap megfeszített munkája, összes csalódása és idegbaja nem tudott rávenni a döntésre. (Persze hazudnék ha azt mondanám nem volt sok jó is, de tény hogy melós és idegbajos egy időszak volt.) Van hogy sziklákat tudunk a hátunkon tartani, aztán egyszercsak a tetejükre esik egy kis kavics és annyi. (Egyébként más vonatkozásban a lakótársammal is hasonló történt mostanság: fél év kemény küzdelem és veszekedések után végül egy olyan fél mondat miatt dobta ki a barátnőjét, amiért máskor még csak meg sem haragudott volna. Minden egy.)Júliusban bepakolok egy táskába és indulás. Az utazásnak minden formája jó, de az utazások királya a stoppolás. Legalábbis az olyan utazásoké, amiket én szeretek. Én azért utazom, hogy kiszakadva tisztábban lássam magam és a világot. Amikor az embernek azzal kell törődnie nap mint nap, hogy még háromszáz kilómétert kell ma haladnia vagy az Alpok egyik bokrában fog aludni az autópálya mellett, akkor kiszürődnek a lényegtelen dolgok. Kizárólag az marad meg ami fontos és lényeges. A lyukas bicigligumit látva jöttem rá, hogy olyan vagyok mint a rendetlen kisgyerek: ahogy habzsolom az élet tortáját nem figyelek magamra. Tele van már a nadrágom szára és a pulóverem az életem apró morzsáival és a szám is már maszatos. Le kell porolni magamról a morzsákat és letörölni a foltot.

Ez volt az egyik megközelítés. A másik, hogy a felnőtt társadalomba betagozódni kívánó fiatalembernek még túl sok az a szabályokkal teli világ amibe lassan bele kell szoknia. Néha még vissza kell mennie a dzsungelbe, hogy felfrissüljön. Mint Mihály, mikor otthagyta Erzsit a nászúton. Erzsi így gondolt rá vissza aztán, már Párizsban, mikor Szepetneki udvarolni kezdett neki: "De azután unatkozni kezdett, az unalom egészen a szívneurózisig fokozódott, és akkor kiválasztotta magának Mihályt, mert érezte, hogy Mihály nem egészen konformis, Mihályban van valami, ami a polgári élet kereteitől teljesen idegen. Azt hitte, Mihály révén majd ő is túljut a falakon, ki a vad bozóttal benőtt árterületre, ami ott kívül terül el, ismeretlen messzeségek felé. De Mihály éppen rajta keresztül akart konformizálódni, őt használta fel eszközül, hogy rendes polgárember lehessen, és az árterületekre csak egyedül és lopva járt ki, amíg meg nem unta a konformitást, és meg nem szökött, vissza a bozótba, egyedül. Vajon Szepetneki János, aki nem is akar konformizálódni, aki mintegy foglalkozásszerűen portyáz kívül a falakon, aki sokkal töretlenebb és egészségesebb, mint Mihály, vajon... Tigris, tigris, éjszakánk Erdejében sárga láng..." Egy időben úgy gondoltam Mihályban sok minden meg van ami bennem is. Mostanában kezdek rájönni, hogy az alapmotívumok sokszor stimmelnek, de nekem még van más utam talán. 

Mindenesetre idény nyárom újra a nyakamba veszem Európát, irány a bozóttal benőtt ártér!

Ps.: Itt is ez a tigris... kezd gyanús lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.